HD, HDTV, HD
A fenti, arányaiban pontos ábra árulja el a legtöbbet a „hagyományos” PAL, NTSC SD (Standard Definition) és a HD (High Definition – nagyfelbontású) videó lényegéről: a HD (1080 formátum) képterülete 5-szor nagyobb az PAL felbontású videó képterületénél és 6-szor nagyobb az NTSC-jénél. Ilyen mértékű felbontásnövekedéssel nem lehet vitatkozni: ha egy nagyméretű HD kijelzőnelfogulatlanul nézzük egy olcsó HDV kamera és a nagyságrenddel drágább broadcast SD kamera képét, az eredmény szinte megalázó a broadcast kamerára nézve. Persze ettől még az előbbi HDV kamera sok területen nem válthatja ki méregdrága nagytestvérét, de a HDV felhasználó számára mindenképpen megnyugtató érzés…
A nagyméretű modern (SD) televíziókban alkalmazott legkülönfélébb bonyolult és drága képjavító eljárások csak foltozgatások egy menthetetlen öreg edényen, a hagyományos SD televízió szabványán. Ugyanez igaz az SD felvételi rendszerre is: a több mint 50 éves korlátok végzetesen behatárolják a kamerák által elérhető képminőséget.
Ha videofelvételeit nemcsak 1-2 évre szeretné megőrizni és megelégelte a képminőséggel kapcsolatos állandó problémákat, ideje áttérjen legalább a felvételezés szintjén a HD/HDV formátumra. Bár a tényleges HD felbontásra képes megjelenítők egyelőre drágák (bár korántsem elérhetetlenek), mégis érdemes szem előtt tartani, hogy a HD/HDV felvételekből megfelelő szűrőkkel, élesítéssel ellátott (SD) DVD-Video illetve MPEG2 file-ok jobb minőségűek lehetnek, mint az egyéb SD forrásból hasonló paraméterekkel (CBR-, VBR tömörítés, bitráta stb) készülteké. Ez tehát a pillanatnyi előnye aHD/HDV felvételezésnek, de talán ennél sokkal fontosabb, hogy megmarad a nagyfelbontású master anyag, amely az egészen közeli jövőben, az olcsó HD megjelenítők és lejátszók korában, pótolhatatlan és elérhetetlen lesz a most SD-ben forgatók számára.

HD (High Definition Video) – nagyfelbontású videó
HD szabvány a stúdió produkciókért (HD standard for studio production): egy nemzetközi szabvány, amely lehetővé teszi a HD anyagok egyszerű nemzetközi műsorcseréjét. Szabványosítja a letapogatott sorok számát. Minden HDTV műsorsugárzás ehhez a stúdió szabványhoz igazodik.
Az SD televíziós formátumok (PAL/NTSC/SECAM) szerint rögzített videókép felbontása nem teszi lehetővé a megfelelő képminőség elérését fizikailag nagyméretű képmegjelenítőn, legyen az hagyományos televízió, plazma TV, LCD TV vagy akár projektor – erről részletesebben a HD kamerák felbontásáról szóló részben olvashat.
A megfelelő képminőség a felbontás nagymértékű növelésével érhető el.
Pontosan erről szól a HD története, amely évtizedekkel ezelőtt kezdődött Japánban, ahol kutatásokat kezdeményeztek egy olyan technológia megalkotására, amellyel a mozifilmhez közeli képminőség elérhetővé válik a nagyközönség számára, otthoni körülmények között. Japán után az Egyesült Államok és Kanada is főszereplője lett a HD, HDTV fejlesztéseknek. A technológia már több mint 20 évvel ezelőtt demonstrálható volt, de a magas költségek, a digitális technika fejletlensége és az általánosan elfogadott szabványok hiánya nagymértékben gátolták a terjedését.
Az évtizedek során a hosszabb-rövidebb ideig használatos különféle HD formátumok nagy számban váltogatták egymást. A sokféleségnek az egész HD rendszer terjedése látta kárát.
1999 – ez az új globális digitális HD szabvány születésének éve. A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU – International Telecommunications Union) az elmúlt évezred végén tett javaslatot egy közös HD képformátumra. A közös képformátumot CIF-nek (Common Image Format) nevezte el és meghatározta a legfontosabb jellemzőit. (A rövidítés lehet, hogy nem a legszerencsésebb, pontosabban nagyon szerencsétlen, hiszen a CIF – igaz, a Common Intermediate Format rövidítéseként – már használt a videotechnikában, pl videokonferencia alkalmazásoknál, mobil telefonoknál, ráadásul éppen videó képméretekre vonatkozik. A Common Intermediate Format mérete pixelben CIF PAL: 352×288, CIF NTSC 352×240, de használatos még a negyed méretű QCIF, Sub-QCIF, 4CIF, 9CIF stb is. Hab a tortán, hogy az MPEG-4 videó tömörítés mind a kétféle CIF felbontásokban „dolgozik” és hivatkozik is rájuk.)
CIF – Common Image Format (Közös HD Képformátum)
– 1125 teljes TV sor
– 1080×1920 pixel felbontású képkocka
– 16:9 oldal arány
– négyzet alakú pixelek (pixel oldalarány: 1:1)
Az ITU nem határozta meg a letapogatás módját és a képváltási frekvenciát sem, de javaslatot tett rá:
– 24 (23,98), 25, 30 (29,97) Hz progresszív,
– 50Hz, 60 (59,94) Hz váltottsoros (interlaced) képváltási frekvencia
Az SMPTE (Society of Motion Picture and Television Engineers) nemzetközi szervezet bejegyezte az „SMPTE 274M” nevű televíziós szabványt (1995, 1998, 2005.) az 1920×1080-as képméretről, a letapogatás módjáról és a csatlakozási felületről (Standard for television, 1920 x 1080 Scanning and Interface). Ez lett az alapja az SMPTE összes HD formátummal kapcsolatos szabványának; ennek kiterjesztése az 50Hz-es képváltásról szóló „SMPTE 295M” (Television – 1920 x 1080 50-Hz – Scanning and Interface), és kiindulásául szolgált az „SMPTE 296M” szabványnak is, amely a kisebb felbontású 1280×720-as progresszív letapogatású HD változatot írja le, amelyet neveznek DTV-nek is.
Szabványos SMPTE HD formátumok
SMPTE 274M, 295M, 296M HDTV képformátumok
kép letapogatása képfelbontás teljes TV sor képismétlési frekvencia
váltottsoros (i: interlaced) 1920x1080i 1125 – – 50i 59,94i 60i – – –
progresszív (p) 1920x1080p 1125 23,98p 24p 25p – 30p 50p 59,94p 60p
progresszív (p) 1280x720p 750 23,98p 24p 25p 29,97p 30p – – –
A táblázatból kitűnik, hogy a progresszív képkiolvasás illetve a 24 Hz-es képváltási frekvencia támogatása könnyíti az átjárhatóságot a mozifilm és a HD között. Ez mindkét irányban lehetséges: nemcsak a filmek kiváló minőségű HD átírása, hanem a HD anyagok celluloidra visszaírása is jó minőségű, köszönhetően a HD SD-hez képest hatalmas képfelbontásának. Sok film produkciós költsége csökkenthető 24p HD kamerák alkalmazásával. Az ismert kamera nagyhatalmak kifejlesztették a filmiparban használatos HD kameráikat, a Sony a CineAlta típusokat (pl HDW-F900H,HDC-F950H) stúdió rögzítésre a csúcsminőségű HDCAM SR családot, a Panasonic a VariCam-nek keresztelt változtatható felvételi sebességű kamkordereit (pl AJ-HDC27H), amely DVCPRO HD formátumban rögzít. A filmipar mellett az egyre inkább fellendülőben lévő HDTV műsorszolgáltatókra illetve -készítőkre is gondoltak a kameragyártók, megjelentetvén a hírtelevíziózásban, sportközvetítéseknél használatos HD kameráikat (lsd HD, HDV kamera összehasonlító táblázat!).
HD tömörítés, bitráta (HD kamkorderek, rekorderek)
A digitális kamera képérzékelője általában 3×8 bit (3 Byte) színmélységű RGB jelet szolgáltat (részletesen lásd a DV tömörítése részt!) Eszerint egy 1080/30p tömörítetlen digitális HD videó azRGB 4:4:4 színtérben 1920x1080x(3x8bit)x30/s=1492992000bit/s, azaz nagyjából 1500Mbit/s (~187 MByte/s, 1000bit=1Kbit-tel számolva) adatátviteli sebességű. Ugyanez a HD videó tömörítetlen YCbCr 4:2:2 színtérben képpontonként 16bit-tel írható le, adatátviteli sebessége tehát a 24 bites RGB kétharmada (16/24) cca 1000 Mbit/s (1920x1080x16bitx30/s), azaz ~125MByte/s.
Tömörítetlen HD videójel adatátviteli sebessége (1000 bit=1Kbit-tel számolva)
HD felbontás Színtér Képismétlési frekvencia (Hz)
25p (50i)
 30p, (60i)
 50p
 60p
1920×1080
(full HD)		 RGB 4:4:4 1244 Mbit/s 1493 Mbit/s 2489 Mbit/s 2986 Mbit/s
YUV 4:2:2 829 Mbit/s 995 Mbit/s 1659 Mbit/s 1991 Mbit/s
YUV 4:2:0, YUV 4:1:1 622 Mbit/s 747 Mbit/s 1244 Mbit/s 1493 Mbit/s
1280×720
(csak progresszív)		 RGB 4:4:4 553 Mbit/s 664 Mbit/s – –
YUV 4:2:2 387 Mbit/s 442 Mbit/s – –
YUV 4:2:0, YUV 4:1:1 277 Mbit/s 332 Mbit/s – –
effektív pixel tömörítetlen videó adatátviteli sebesség
Ezt az adatmennyiséget még a legjobb minőségű HD rögzítők sem tudják felírni valósidőben videoszalagra (jelenleg semmilyen szalagos tároló sem tudná), tehát tömöríteni kell. A HD formátumú kamkorderek, felvevők videótömörítési módja szinte kizárólag „intra-frame coded” azaz csak képkockán belüli tömörítést alkalmaz; többnyire „DCT” kompressziót vagy MPEG-4 SP-t (Studio Profile), mint pl a Sony HDCAM SR intra frame, intra field kódolása). Ez alól (egyelőre) az egyetlen kivétel a Sony XDCAM HD rendszere, amely optikai lemezre rögzíti a videót (Blu-Ray Disk), ehhez célszerű a nagyobb mértékű kompresszió, az „inter frame coded„, azaz képkockák közötti MPEG2 IBP Frame-es kódolás.
A HD anyagok tömörítésekor tehát elsődleges szempont (az előbbi egyetlen kivételtől eltekintve) a magas minőség, azaz az eredeti információtartalom minél pontosabb megközelítése: a minél enyhébb tömörítés, ellentétben pl a HDTV tömörítésével, ahol az elsődleges szempont a kis sávszélesség és nem a későbbi utómunka.
HD rögzítési formátumok fontosabb paraméterei
Gyártó HD rendszer HD színtér Rögzített max.
felbontás		 Tömörítés Maximális bitráta
(Mbit/s)
Panasonic DVCPRO HD YUV 4:2:2 1280×720
1920×1080*		 DCT 100
Panasonic D-5 HD YUV 4:2:2 1920×1080 DCT 235
Sony HDCAM YUV 4:2:2 1440×1080 DCT 140
Sony XDCAM HD YUV 4:2:0 1440×1080 MPEG-2 IBP 35, 25, 18
Sony HDCAM SR RGB 4:4:4
YUV 4:2:2		 1920×1080 MPEG-4 SP 450
* interpolált felbontás
HDTV – Nagyfelbontású televíziózás (High Definition Television)
„… A HDTV egy legújabb generációs szabvány, ami teljes elszakadást jelent a meglévő broadcast formátumoktól; a PAL, SECAM és NTSC rendszerektől. A nagyfelbontású televízió, a digitális broadcast TV technológia, a valósághű kép drámai növekedését eredményezi. A fejlődés magába foglalja a mérhetetlenül feljavított részletgazdagságot, a kiválóbb színeket, a digitális térhatású hangot és a széles, 16:9 oldalarányú képernyőt…” olvasható a Sony egyik tájékoztató kiadványában (HDV Technology Handbook, 2004).
A nagyfelbontású televíziózás igénye a nagyméretű TV készülékek megjelenésével szinte egyidős: több évtizedes múltra nyúlik vissza. Ekkor került előtérbe az igény a nagyobb képfelbontásra, hiszen a fizikailag nagy képterület kisfelbontású (kevés pixelszámú) képpel nem tölthető ki, csak jól látható képminőség-romlás árán.
SDTV és HDTV videojel összehasonlítása
  SDTV HDTV
  NTSC PAL/SECAM 720p 1080i/p
Teljes TV sorok száma 525 625 750 1125
Effektív (aktív) sorok száma 480 576 720 1080
Effektív pixelek száma soronként 720 (nem SQ* pixel) 1280 1440 vagy 1920
Képkiolvasás módja váltottsoros (interlaced) progresszív i / p / pfs**
Képoldalarány 4:3 / 16:9 16:9
Pixelek oldalaránya 1,0667 (4:3) / 1,422 (16:9) 1:1 1:1
(1440-es mintánál: 1,33)
* SQ (square) pixel: négyzet alakú pixel. Ez PAL/Secam (SD) rendszerben 4:3 képoldalarány mellett 768, 16:9-nél 1024 SQ pixel lenne, tehát a videókép vízszintesen összenyomott.
** lehet psf (Progressive Segmented Frame) is: részletesen lásd psf letapogatás!
A táblázatból kitűnik, hogy a HDTV rendszer feloldja a PAL/SECAM és NTSC videojel képfelbontás korlátait, lehetővé téve ezzel a kiváló képminőséget (lásd még a HD felbontásról szóló részt!). A HDTV formátumú adások vételéhez, hogy kihasználjuk a benne rejlő lehetőségeket, nagyméretű és nagyfelbontású (HD) megjelenítőkre van szükség, ami a HD LCD panelek és HD plazma képernyők, illetve HD projektorok megjelenésével az otthonokban is elérhetővé vált. Mindez nagymértékben fokozta, fokozza a HD, HDTV piac növekedését. A 1080-as HD formátumokat nevezik „Full HD”-nak.
Néhány országban (elsősorban USA, Kanada és Japán) a HDTV adások mennyisége eléri vagy meghaladja az SD adásokét, illetve 2006-ban kizárólagos lesz.
Rendszeres HDTV műsorszolgáltatást nyújtó országok 2005-ben:
  Japán Kína (2006-tól nagyobb mértékben)
  USA Dél-Korea
  Kanada Németország
  Ausztrália  
     
Európa (és Magyarország) sajnos jelentősen lemaradt a HDTV műsorszolgáltatás terén. A lemaradás okai sokrétűek, az egyik ok paradox módon éppen a PAL szabvány NTSC-hez képest nagyobb felbontásában rejlik. Az NTSC rendszerben kevesebb a rögzített sorok száma (lásd SDTV és HDTV videojel összehasonlítása!), kisebb a felbontás, ami természetes módon hamarabb szülte meg az igényt a nagyfelbontású televíziózásra. Ettől függetlenül az évtizedek során Európában is indult néhány nagyszabású projekt a HDTV érdekében, de sajnos komolyabb eredmény nélkül fejeződtek be.
Az európai kontinens több országában jelenleg a digitális műsorszórásra való áttérés folyik, amely (megfelelő sávszélesség esetén) előfeltétele lenne a korszerű digitális HDTV adások beindításának. Ez a folyamat nem túl gyors, a teljes áttérés még az EU-s tagállamok között is eltarthat 2015-ig. Tovább nehezíti a HDTV terjedését, hogy az Európában (Magyarországon is) leginkább elterjedt földi digitális műsorsugárzás a DVB-T, amelynek viszonylag kis sávszélessége (~30Mbit/s) nem teszi lehetővé gazdaságosan több nagyobb adatátviteli sebességet igénylő 1080i/p HDTV csatorna megfelelő minőségű továbbítását (vagy csak túlságosan agresszív tömörítés, azaz képminőségromlás árán).
Az EBU (European Broadcast Union ~ Európai Műsorszórók Szövetsége) 2004-et megelőzően valószínűleg még ezért támogatta és az európai viszonyoknak leginkább megfelelőnek nevezte a kisebb sávszélességet igénylő 720/25p HD felbontást. Később azonban – bizonyára az abszolúte legjobb képminőséget tartva szem előtt – ez a szemlélet gyökeresen megváltozott és 2004 második felében az EBU műszaki igazgatója az ajánlott formátumnak a 720/50p mellett a legnagyobb sávszélességet igénylő 1080/50p formátumot jelentette be, amelyből minden más 25/50 Hz-esi/p HD formátum egyszerűen lekonvertálható (down conversion). A 1080/50p felbontást szakmai körökben is sokan erős túlzásnak ítélték, ami nem csoda, hiszen jelenleg (2006. január) sincs egyetlen ilyen felbontásban rögzítő kamkorder sem a világon. Nem sokkal később az EBU pontosított és a különféle felhasználási területeknek megfelelően tette meg állásfoglalását; a 720/50p és 1080/50p HD elsősorban a műsorcsere alapjául szolgáló felvételekhez ajánlott, ahol a legjobb képminőség és időtállóság feltétlen követelmény; a kisebb sávszélességű felvételi formátumok (1080/50i, 1080/25p) pedig az egyéb produkciókhoz (pl hírtelevíziózás stb).
Európában 2004. jan 1-én indult az első műholdas HDTV adás, az Euro 1080, nevéhez híven 1080/50i formátumban sugároz és megfelelő műholdvevő (pl. Quali-TV QS-1080IRCI stb) segítségével szinte bárhol fogható a kontinensen. (Érdemes tudni, hogy általában a HD adások kódoltak, tehát dekódoló is szükséges a vételhez – nem árt ha a műholdvevő egység ezt is tartalmazza.) 2005-ben újabb, német, nem fizetős, műholdas 1080/50i HDTV adás indult 2 programcsatornán, a videó tömörítésére MPEG-4 H264 kódolást alkalmaznak. HD felbontásban filmek és sportközvetítések érhetők el rajtuk, a sportközvetítések akár élő felvételről is.
HDTV sávszélesség – tömörítés felsőfokon
Az 1920×1080/50i (vagy 25p) HDTV felbontású tömörítetlen YUV 4:2:2 videó pixelenként 16 bittel írható le (ezt az YUV 4:2:2 szintérről szóló résznél részletesen kifejtve olvashatjuk), adatátviteli sebessége ~830 Mbit/s (1920x1080x16x25 bit/s). A HD felvevők még tömörített rögzítés mellett is óriási sávszélességet igényelnek, bitrátájuk 100-450 Mbit/s közötti, kódolásuk kivétel nélkülintra-frame rendszerű. Nyilvánvaló, hogy műsorsugárzásra, a szűkös sávszélesség miatt még az ilyen magas bitráta sem alkalmas, tehát jelentősen csökkenteni kell. A HDTV adások ennek érdekében inter-frame rendszerű, tipikusan 15-20 Mbit/s közötti MPEG-2 TS (Transport Stream) tömörítést vagy tipikusan 10-15 Mbit/s sávszélességű MPEG-4 H-264 kódolást alkalmaznak. A1080/50i HDTV formátum természetesen nagyobb sávszélességet igényel, mint a 720/25p HDTV formátumú (DTV).
Ismeretes, hogy a DVD-Videók kódolása szintén MPEG2-es (max. 9,8 Mbit/s), átlagosan 3-5 Mbit/s bitrátával és ez általában nagyon jó SD képminőséget jelent gyári lemez esetén. Az 1920×1080-as HDTV képterülete pontosan 6-szorosa az NTSC DVD-videó képterületének (5-szöröse a PAL rendszerűnek), viszont bitrátája MPEG-2 kódolás esetén nagyjából csak 4-szerese. Magyarán, egy hatszor akkora képterületet csak négyszeresére tömörítünk (képismétlési frekvenciájuk legyen azonos), ami jelenthetné azt is, hogy a HDTV sokkal rosszabb képminőségű, mint egy átlagos gyári DVD-Video. Szerencsére nincs így, a HDTV anyagok minősége általában kiváló. A nagy képterület és a nagyobb adatmennyiség jobb tömöríthetőséget is jelent, amit a műsorszórók természetesen ki is használnak. Az MPEG-4 H264 tömörítő algoritmusa fejlettebb az MPEG-2-jénél, ezért tesz lehetővé még alacsonyabb sávszélességű (bitrátájú) műsor sugárzást azonos minőségben.
Beszédesebb lehet a számoknál néhány példa: az alábbi három képkocka három különböző 1920x1080i (interlaced) HDTV stream-ből származik, amelyek még az előbbiekben leírtaknál is agresszívabb, „agyontömörített”, MPEG2, VBR tömörítésűek. A forrás videók átlagos bitrátája egyik esetben sem érte el a 12Mbit/s-ot, a pontos érték a képek felett jobbra látható. A képkockák egy további, enyhe JPG tömörítést kaptak, de ez már nem okozott rajtuk látható minőségromlást. Mindhárom filmben (talán a középső kivételével) lehetett volna találni nem mozgást ábrázoló, sokkal élesebb, jobb minőségű képkockát, de nem egy ilyen kép kiemelése volt a cél. Összehasonlítva ezeket egy PAL/NTSC videóból származó képkockával, régi SD felvételeinkre nézve nagyon elszomorító eredményt kapunk.
DTV 1080i MPEG-2 VBR  ~11,9 Mbit/s HDTV 1080i MPEG-2 VBR  ~11,6 Mbit/s HDTV 1080i MPEG-2 VBR ~9,9 Mbit/s
     
1920×1080: 302KB .jpg 1920×1080: 228KB .jpg 1920×1080: 267KB .jpg
Alaska (1997) Alaska Film Partners Ltd. Africa The Serengeti (1994)
© IMAX/OMNIMAX, Graphic Films Corporation		 Antarctica (1991)
© Australian Film Finance Corporation Pty.Ltd.
HDTV audió
MPEG-2: többcsatornás Surround (térhatású) MPEG-2 Audio, MPEG-1 Audio Layer 2, 3 tömörítéssel, tipikusan ~1 Mbit/s bitrátával
MPEG-4: többcsatornás Surround AAC (Advanced Audio Coding).
Transport Stream (TS) – Packetized Elementary Stream (PES)
Az SD vagy HD videó digitális földi- vagy műholdas sugárzása MPEG-2 TS vagy MPEG-4 H-264 formátumban történik.
Packetized Elementary Stream
Az önálló MPEG-2 kódolású audió és videó (Elementary Stream) az MPEG enkóder beállításaitól függően különböző változó hosszúságú csomagokba (packet) van rendezve. Ezt jelöli a Packetized Elementary Stream megnevezés.
Az MPEG-2 videó, audió és egyéb adatok összefűzése (multiplexálása) meghatároz két különböző formátumú stream-et:
MPEG-2 TS (Transport Stream) és MPEG-2 Program Stream (PS)
A digitális SD vagy HD műsorsugárzás (DVB – Digital Video Broadcasting) az MPEG2 videót (az MP@ML formátumtól az MP@HL formátumig, lsd MPEG-2 Profile-ok!) minden esetben Transport Stream (Ts) formájában történik. A TS 188 byte hosszúságú csomagokba szervezett MPEG A/V adatokat tartalmaz. A kis „csomag méret” (packet size) előnye egy hosszú GOP-s MPEG-2 Program Stream-mel szemben, hogy bármilyen adatolvasási vagy adattovábbítási probléma, üzemzavar esetén csak az adott csomag méretének megfelelő képinformáció „esik ki”, ami 188 byte-nál egészen csekély, alig látható hibát jelent, tehát a lejátszás folyamatossága, hibamentessége jobban biztosított.
Bár az MPEG-2 Program Stream (MPEG-2 PS) Transport Stream-be (MPEG-2 TS) történő szervezése nem jár transzkódolással (visszafelé sem), az MPEG-2 TS adatfolyamot mégsem kezeli minden MPEG lejátszó, különösen nem minden videószerkesztő alkalmazás. Jelenleg – sajnos – még nem találtunk olyan szoftveres megoldást sem, amely segítségével az MPEG-2 Transport Stream-ből visszanyerhető lenne újra-kódolás nélkül az eredeti MPEG-2 Elementary Stream (MPEG videó és audió külön) vagy Program Stream. Ez néha nem ártana, mert gyakran a Transport Stream audió kódolásán akadnak ki az egyébként HD képes szerkesztők, de anélkül már nem nyitják meg a videót sem külön.
Az MPEG tömörítő szoftverek, még ha támogatják is a HD videó felbontásokat nem biztos, hogy támogatják a Transport Stream-et, ami egyébként fontos lenne – nem csak akkor, ha műholdról szeretnénk MPEG-2 videót sugározni – mert pl a HDV kamerák is ezt a formátumot használják rögzítéskor.
HD felbontást támogató MPEG-2 enkóderek közül kiemelendő önálló alkalmazásként a Canopus Procoder 2 vagy a Procoder Express for EDIUS, amely minden Canopus EDIUS szoftverre épülőNLE hardvernek tartozéka (EDIUS DVX, EDIUS NX for HDV, EDIUS SP, EDIUS HD). Mindkét alkalmazás támogatja a nagyfelbontású videó jó minőségű és gyors MPEG-2 kódolást (és más nagyfelbontású videótömörítési eljárásokat), valamint a Sony 1080i és a JVC 720p HDV rendszerével kompatibilis Packetized Elementary Stream és Transport Stream adatfolyamok létrehozását.
HDTV adások lejátszása, rögzítése – DVHS, HD DVD, Blu-Ray Disc és a kínai noname csoda
A HD adások otthoni rögzítése ma még nem teljesen megoldott, illetve a jelenlegi lehetőség valószínűleg nem lesz hosszú életű. Japánban és az Egyesült Államokban a rögzítés általában DVHS készülékkel VHS szalagra történik HD felbontásban, a forrásanyagnak megfelelően 1:1-ben, vagy az asztali DVD-írókhoz hasonlóan többféle választható minőségben (különböző bitráta). A DVHS rekorder már elérhető 300$ körül, de sajnos csak 30p és 60i rendszerben működik. Ha ezen nem változtatnak, akkor Európában nem lehet nagyobb mértékű elterjedésére számítani. A DVHS-re természetesen jellemző a szalagos rögzítés minden hátránya (lassú elérés, szalag elhasználódása stb) és persze előny is: az olcsó média is.
Az újabb és korszerűbb Blu-Ray Disc-es technika bevezetése (korábban HD DVD) egyelőre lassabb, mint feltételezhető volt. Az ilyen formátumokat támogató készülékeknél (sajnos pontosan a DVD-Videonál tapasztaltaknak megfelelően) a lejátszókkal közel sem egyidőben jelennek meg a HD formátumú rögzítők. Amíg a nagyok a Blu-Ray Disc-en és a HD DVD kizárólagosságán vitáztak (ami végül a Blu-Ray sikerét hozta meg), Kínában szerencsére dolgoznak. Már létezik olyan HD lejátszó, amely kérdezés nélkül játsza le a DVD-n betolt HD anyagokat, nem különösebben mélázva azon el, hogy éppen milyen kódolásúak, de vezetékes vagy vezeték nélküli hálózati kapcsolata révén kijátsza a hálón, vagy számítógépünkön lévő HD filmeket is, szinte az összes létező HD kimeneten.
Ha netalán a közeljövőben (ebben nagyon bízom) megjelenik egy hasonló lejátszási képességgel rendelkező, de merevlemezes HD felvevő (HD HDD rögzítő-lejátszó, de nevezhetjük HD PVR is – Personal Video Recorder), néhány száz GB-os vagy TB-os merevlemezzel a belsejében, akkor igazán nem sok indok marad a HD-re való áttérés ellenében: a mammutok vitatkozzanak a lemez formátumon, a műsorszolgáltatók csak gondolkodjanak még éveket, mit is kell tenniük, mi pedig élkvezzük a HD, HDV felvételeink minden előnyét és szépségét a karosszékből. Valószínű, hogy egy ilyesfajta kínai csoda HD PVR-nek már a gyártósorait tervezik vagy kivitelezik a Távolkeleten.
Forrás: www.gaia.hu (A Gaia azóta megszüntette ezt a tartamat a saját weboldalán)